A fekete lyukak az űrben hihetetlenül erős gravitációs vonzású régiók, ahonnan semmi, még a fény sem tud kiszabadulni. Albert Einstein általános relativitáselméletéből származnak, és különböző méretűek, tömegük határozza meg erősségüket és befolyásukat. A csillagos fekete lyukak akkor keletkeznek, amikor a hatalmas csillagok összeomlanak, míg a szupermasszív fekete lyukak a legtöbb galaxis középpontjában találhatók, beleértve a miénket is. Fényfogó természetük ellenére a tudósok a környező anyagra és fényre gyakorolt gravitációs hatásaik alapján következtethettek jelenlétükre. A közelmúltban az Event Horizon Telescope rögzítette az első közvetlen felvételt egy szupermasszív fekete lyukról, ami továbbra is megkérdőjelezi az univerzum megértését.
A Betelgeuse egy vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben, amely az egyik legnagyobb és legfényesebb csillag, amely a Földről látható. Életciklusának végéhez közeledik, kimerítette a mag hidrogén üzemanyagát, és elkezdte olvasztani a héliumot nehezebb elemekké, és úgy vélik, hogy egy ragyogó szupernóva esemény előfutára. A csillagászok különféle technikákat alkalmaztak a Betelgeuse felszíni jellemzőinek, hőmérséklet-ingadozásainak és egyéb tulajdonságainak tanulmányozására, és 2019 végén és 2020 elején szokatlanul jelentős elsötétülési eseményt tapasztaltak. Ez olyan feltételezésekhez vezetett, hogy a szupernóva felbukkanásának küszöbén áll, és a szupernóva esetleges robbanásának tanulmányozása értékes betekintést nyújt a csillagfejlődés késői szakaszaiba.